Az embertársaikért, környezetükért önzetlenül tenni akarók ismét részt vettek a Szolnokon immár ötödik alkalommal megrendezett Szeretethíd programon. A szombati Kárpát-medencei Református Önkéntes Naphoz csatlakozókat dr. Kállai Mária megyei kormánymegbízott köszöntötte a Tiszai hajósok terén. Az önkéntesek száma a korábbi évekhez képest megtöbbszöröződött, ezúttal több mint hatszázan csatlakoztak a kezdeményezéshez.
A jószándékú segítő tevékenység ezúttal is változatos volt: időseknek adtak műsort, fogyatékossággal élőkkel kézműveskedtek, hulladékot szedtek, parkot rendeztek, a dohányzás káros hatásaira hívták fel a városlakók figyelmét. Idén első alkalommal rendezték meg a nyitott templom programot, melynek keretében Szathmáry István újságíró mesélt érdekességeket a református templomról az érdeklődőknek.
Az esemény élménybeszámolóval és karaoke versennyel zárult. A többségében iskoláskorúakból álló csapatok munkáját és az önkéntesség népszerűsítését a Szer-telen Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület munkatársai, mint a rendezvény megyei koordinátorai segítették.
A Szeretethídra verset írt egy "Pocok" becenevű fiú, melyet a nyitórendezvényen előadott Túró Vanda, a Szolnoki Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola Egészségügyi Tagintézményének tanulója
"Lásd"
Ha ablakból nézed a kinti világot
Láthatsz fát, bokrot és sok csodás virágot.
Embertársakat, Kik folyton rohannak,
S nem hagynak időt a kedves szép szavaknak.
Láthatsz férfit, busz után szaladni,
Gyermeket önfeledten, boldogan kacagni.
Hajléktalan bácsit kenyeret kérni,
Fiúkat s lányokat naplementét nézni.
Arcokat, kezeket ránctól borítva,
Szíveket, lelkeket bánattól szorítva.
Csodaszép szemeket könnyesen, fáradtan,
Idős nénikét, ki botjával jár, lassan.
Mi a közös bennük? Hisz mindegyikük más.
Nem is kell szemüveg. Egyszerűen csak láss!
Mert az üvegen át megcsillan a nap,
S így lelked is új erőre kap.
Ha egyszer kilépsz az ablakon túlra,
Arra a boldog, mégis keskeny útra,
Hol az „adni jó”-ban társ lehetsz
És velünk együtt így Tehetsz!
Nem kell erre egy életen át várni,
Tegyél, mi szívedből jön. Bármit!
Adj, segíts, ölelj, szeress,
Célod van már! Hát dalolj, nevess!
Mi is így teszünk már régen
(fel is van írva)
De nem itt, hanem fent az Égben!
Ezt ígérte nekünk a SZERETET
KI minket önként, s egyformán Szeretett.
Hát adjunk, szeressünk mind mind
Jó Szívvel
S így evezzünk a „Célig Együtt sok kézzel!”