Évről évre egyre többen keresik fel március végén, április elején a Várkonyi térre telepített cseresznyefasort, hogy gyönyörködjenek a kibomló virágokban, vagy fotókon örökítsék meg azokat. A látványosság a japán Yuzával való testvérvárosi kapcsolatunkat idézi, és a Magyar-Japán Baráti Társaság kezdeményezésére 2015-ben telepítették, de már korábban is ültettek japán cseresznyefát Szolnokon.
Boros Zoltán, Szolnok főkertésze így idézi fel a kezdeteket: az első japán cseresznyefák a 90-es évek második felében kerültek Szolnokra, akkor a város vezetői a művésztelep kertjét választották a telepítés helyszínéül.
A cseresznyefák meghonosításának második hullámaként a kis oltványok - postai úton feladva -1999-ben érkeztek meg Szolnokra. A város különböző pontjára ültették el a fákat, ezekből találhatunk még egy-egy példányt a városháza udvarán és a Kossuth téren.
Komolyabb áttörés 2000 évben történt, az államalapítás 1000. évfordulójára 100 db cseresznye oltványt küldtek meg postai úton japán barátaink. Ezen fák jelentős részét a Tiszaligetben ültették el, sajnos az abban az éveben a Tiszán levonuló árhullám és a magas talajvíz következményeként a fák jelentős része elpusztult. A vízilabda aréna előtti parkolóban egy fa még tanúsítja az akkori elképzeléseket.
2004 évben hazánk az európai unió tagja lett, így ekkortól vonatkoztak rá azon növényegészségügyi szabályozások, mely az unió tagállamaiban már érvényben voltak. Mivel nem lehetett cseresznyefákat Japánból az unió területére behozni, ez más útra terelte a lehetőségeinket a cseresznyék meghonosítására Szolnokon.
Ekkor jött a gondolat, hogy a korábbi években a városban telepített japán cseresznyefákat - Prunus yedoensis (yedói cseresznye) - anyanövényként használva szaporítsuk azokat tovább. Így született meg az a megoldás az Alsótekeresi Faiskolával együttműködve, mely azt gondoljuk a hagyományokon tovább lépve jó minőségű faiskolai szaporítóanyagot biztosít azóta is számunkra, valamint ezen oltványok jutottak már el az ország különböző pontjára ott is meghonosítva a "szolnoki" cseresznyéket. A megoldás a következő: vadcseresznyét használunk alanynak, majd gyökérnyakba germesdorfi cseresznyét oltunk, mert ez kiváló törzsnevelő, majd a kellő törzsmagasságban koronába oltjuk a yedói cseresznyét.
Városunkban sok helyszínre telepítettünk már ezekből az oltványokból, de a Várkonyi téri játszótér mellett elhúzódó kis járda két oldalán végigfutó cseresznyesor igen impozáns látványt nyújt. Hosszú távú cél, hogy a fák összeérve egy növényalagutat jelentsenek a járda felett. Természetesen ez esetben is komoly problémákkal kell megküzdenünk a terület közterületi jellege miatt. Ez a kis járda a kutyasétáltatók egyik kedvenc sétáltató helye a Zagyva part megközelítése miatt, így a kan kutyák előszeretettel jelölik meg a fák törzseit. Mivel a germesdorfi cseresznye törzs sima kérgű és nagyon érzékeny a vizeletben lévő maró hatású anyagokra, ezért több fa pusztult már ki, most a tavaszi időszakban két fa cseréjét szükséges elvégeznünk. A következő időszak feladata lesz valamilyen megoldást találnunk arra, hogy a kutyákat távol tartsuk a fáktól, de ebben a kutyatartók támogatására is számítunk.
A célunk nem lehet más, mint ezt a fasort megőrizni a következő generációk számára, mert nemcsak egy botanikai és dendrológiai értékről beszélhetünk ez esetben, de a testvérvárosi kapcsolataink és a cseresznyék meghonosításának története miatt kultúrtörténeti értéket is jelentenek.