Az emberi önfeláldozás minden korban kivívja a társadalom elismerését. Így történt ez Szolnokon is 93 esztendővel ezelőtt, amikor Hanzély Pál főhadnagy életét áldozta mások megmentéséért. A nemes cselekedet előtt az esemény évfordulóján a hagyományokat követve ismét megemlékezéssel tisztelgett a város.
A hős katonatiszt egy korcsolyázó pár segítségére sietett, akik alatt beszakadt egy kubikgödör vékony jege. A mentőakció sikeres volt, ám a fiatal katona a jeges vízben lelte halálát. A szépreményű ifjú tiszt pályafutása tragikusan rövidre sikeredett, emlékét azonban a mai napig őrzi a katonaság és a város. A Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezett hős szolnoki emléktábláját 1932-ben, egykori kaszárnyája oldalán, a József Attila-Százados út sarkán helyeztek el.
A megemlékezésen Szkiba Tibor görögkatolikus parókus mondta el gondolatait az önfeláldozásról, majd Subicz Márton, a Kassai Úti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulója Szabó Lőrinc: Tücsökzene című versciklusából idézett.
Hanzély Pál bátor és humánus tettére emlékezve koszorút helyezett el az emléktáblánál a város képviseletében Szabó István, Hubai Imre, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Bozó Andrea, a járási hivatal vezetője, valamint a fegyveres szervezetek, a Szolnoki Többség, a Fidesz-KDNP és a Hanzély család képviselői.