Semmelweis nap alkalmából újabb jeles eseményt tartottak csütörtökön Szolnokon. Szapáry úti egykori lakóházánál dr. Elek István tudós, polihisztor, a megyeszékhely első tiszti főorvosának emléktábláját avatták fel.
Dr. Elek István sokoldalú tevékenységéről, humanizmusáról volt nevezetes. A II. világháborúban élete kockáztatásával mentett életeket, amiatt később tiszti főorvosi rangot kapott. Rendszeresen publikált, cikkeket, tanulmányokat írt, verseket fordított. Elkötelezetten támogatott több helyi művészt, a Szolnoki Művészeti Egyesület ügyvezető igazgatója volt.
Végh Janka Reményik Sándor: Az orvos című versét szavalta el, majd Fejér Andor alpolgármester mondta el gondolatait.
- Az önkormányzat fontosnak tartja azon személyek emlékének ápolását, akik a város ügyeinek, fejlesztésének érdekében példamutató, kimagasló teljesítményt nyújtottak. Ilyen személy volt dr. Elek István is. Városunk iránti szeretete, lokálpatriotizmusa példaértékű mindannyiunk előtt. – mondta Fejér Andor alpolgármester, hozzátéve, hogy Elek István nevét utca is viseli Szolnokon.
Az emléktáblát Fejér Andor alpolgármester és Révi Norbert szobrászművész leplezte le, az esemény koszorúzással ért véget.
DR. ELEK ISTVÁN:
Szolnokon született 1883. augusztus 29-én és hunyt el 1958. március 23-án, 62 évvel ezelőtt.
Orvosi tanulmányainak befejeztével 1909. évben Szolnokon kezdte pályafutását magánorvosként és ekkor választották városi tisztiorvosnak is. Bátorságáról, önfeláldozásáról, városszeretetéről többször bizonyságot tett. Ennek egyik ékes példája, mikor a tiszai harcok idején élete kockáztatásával mentette az utcákon lévő polgári áldozatokat és a katonai kórházban a harcok sebesültjeit. Később, 1944 őszén sem hagyta el a csaknem néptelenné vált Szolnokot, hanem kitartóan látta el szolgálatát a városháza földszintjén található patikában. Ő volt az a személy, aki a front átvonulásának legnehezebb és legveszélyesebb időszakában gondoskodott a városban maradt sebesültek, betegek ellátásáról. Eme példamutató, lelkiismeretes és kimagasló szakmai tevékenységéért az akkori népjóléti miniszter vármegyei tiszti főorvosi rangot adományozott neki.
Orvosi hivatása mellett igazi polihisztora volt Szolnoknak, hiszen folyamatosan publikált cikkeket, tanulmányokat, valamint ismeretterjesztő előadásokat tartott, verseket fordított. Szerteágazó tudását mindig a város érdekeit szem előtt tartva hasznosította és tetteit, döntéseit ez kísérte végig.
Büszkén népszerűsítette számos helyi művész munkásságát, illetve Ő maga is gyűjtötte eme alkotásokat. Művészet iránti szeretete a világháborúk után teljesedett ki, mikor a Szolnoki Művészeti Egyesület ügyvezető igazgatójaként fáradhatatlanul tevékenykedett a művészeti élet felvirágoztatásában és újraélesztésében.
Az életét végigkísérő megannyi viszontagság, mint például zsidó származásából fakadó lefokozása, nyugdíjazása ellenére, sem adta fel munkásságát, mindvégig kitartott az elképzelése, véleménye mellett és a legjobb tudása szerint látta el feladatát. Az akkori hatalmi helyzet miatt városunk elhagyására kényszerült és csak röviddel halála előtt költözhetett vissza Szapáry utcai lakásának egyik szobájába, mely épületen méltó helyet foglal el emléktáblája.