A teátrum és alkalmi közönsége a március 27-i színházi világnapon az egyetemes színjátszást, valamint a színház hajdani igazgatóját, a közelmúltban nyolcvan esztendős Balázs Pétert ünnepelte, akinek az épület főbejárata elé elhelyezett, bronzba öntött cipős lábnyomatát leplezték le.
– Városunk nagyon sokat köszönhet Balázs Péternek, attól a naptól fogva még inkább, amikor 2007-ben, felkérésre, nyertes pályázatával elfoglalta a szolnoki színház igazgatói székét – emlékeztetett köszöntőbeszédében a több mint másfél évtizedes történésekre Szalay Ferenc polgármester. A városvezető hangsúlyozta, hogy Balázs Péter nehéz körülmények között vállalta el a teátrum vezetését, mivel egyesek konzervatív világnézete miatt támadták, háttérbe szorítva szakmai hozzáértését.
– Az igazgatása alatti időszak bebizonyította régi művészi és új keletű színidirektori képességeit, amely által a szolnoki színjátszás újra régi fényében tündökölt, s tündököl ma is a kitanított utódának irányításával – mondta Szalay Ferenc, majd a város nevében egy, a napokban szintén ünnepelt, a kilencven éves Fazekas Magdolna festőművész által alkotott festményt adott át a volt színházigazgatónak.
A szolnoki egy szeretetszínház – szögezte le az ünnepelt, majd Balázs Péter elmagyarázta, mit is ért ez alatt. – Nem óhajtok túl pátoszos lenni, de ezek az érzéseim helyénvalók. Szeretetben kell élni és dolgozni. Egy közösség akkor működik jól a saját hasznára és mások örömére, ha megértésben, szeretetben tevékenykedik. Esetünkben a szeretet a színháznak is jó és a közönségnek is. Ha a társulat összefogva és szeretetben alkot, akkor a nagyérdemű ezt megérzi, ezért telt házzal, valamint vastapssal honorálja azt – hangoztatta a nyolcvan esztendős színész-rendező, aki elsírta magát meghatottságában.
Hubai Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Közgyűlés elnöke a térség lakossága és színházszerető közönsége nevében köszöntötte meg Balázs Pétert.
Barabás Botond regnáló igazgató elődje munkáját méltatva osztotta meg az ünneplőkkel Samiha Ayoub egyiptomi színésznőnek a színházi világnapra megfogalmazott gondolataiból idézett: „Amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amelyet a semmiből hozunk létre, olyan, mint az izzó parázs, amely szikrázik a sötétben – világosságot és meleget ad az éjszakában. Rajtunk kívül senki más nem képes így terjeszteni az életet. Úgyhogy terjesszük együtt a világ és az emberiség érdekében!”.
Majd Barabás Botond is ráerősített a művésznő hangjaira: „A nagy úttörő, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szavaival élve: „Soha ne gyere be a színházba sáros lábbal. A port és a koszt hagyd kint. Az aggodalmaidat, civakodásaidat, kicsinyes nehézségeidet, mindent, ami tönkreteszi az életed és elvonja a figyelmed a művészetedről – tedd le az ajtóban”.
Ezt követően a köszöntők, társulati tagok, rajongók és az ünnepelt kivonultak a színház főbejárati lépcsősora elé, ahol Barabás Botond és Szalay Ferenc leleplezte a Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotta Balázs Péter bronzba öntött cipős lábnyomatát.