Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
A Megyei Levéltárak felállatását Mária Terézia királynő rendelte el. A JNSZM megyei Levéltár jogelődje 1751-ben létesült, a Jászkun kerület akkori székhelyén, Jászberényben. Ettől kezdve itt gyűjtötték, rendezték a kerületi iratanyagot, a városok pedig külön levéltárakta tartottak fenn saját irataik őrzésére. Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulása után, 1878-ban a jászberényi levéltári anyag jól rendezett és kutatható állapotban Szolnokra került, az új megyeházán létesített levéltárba. 1950-ben „Szolnok Megyei Közlevéltár” elnevezéssel átköltözött a volt Szolnoki Pénzügyigazgatás épületébe, innen 1957-ben a megyei Bíróság épületébe került a levéltár anyaga. Miután a Bíróságnak szüksége volt az épületre, ezért új levéltár építését határozták el, ami annál is inkább indokolt volt, mivel 1952-től a megyei levéltár vette át a községek és a városok iratanyagát is.
A tervek alapján 1980-ra elkészült az új levéltár épülete a Pozsonyi út (korábban Keskeny János utca) 40-42. szám alatt. Az új levéltár abban az időben – a Magyar Országos Levéltáron kívül – az egyetlen olyan épület volt az országban, amely eredetileg is levéltári célokra épült, és eszközeivel, raktári berendezéseivel, technikai felszereltségével korszerűnek számított. A kutatók számára előnyös volt, hogy a megye területéről származó iratanyagot egy helyen kutathatták, nem volt szükség külső raktárra vagy fióklevéltárra. Idő közben az irodaépület fölött tetőtér épült, ahol számítógépes terem, restauráló műhely és munkaszobák kerültek kialakításra.
A levéltár iratanyag jelenleg 7500 folyóméter. Az újonnan bekerülő iratanyag elhelyezését – remélhetően hosszabb távra – a 2002-ben átadott új raktárépület biztosítja.
A levéltár legkorábbi eredeti irata egy 1422-ből származó birtokadományozási oklevél, amely a Blaskovich család iratai között található. A Mohácsi vész előtti időszakból mindössze három oklevél maradt fenn a levéltárban. Paleográfiai ritkaságnak tekinthetők a Jászberény és Mezőtúr város levéltárában a török hódoltág korából fennmaradt török nyelvű oklevelek.
A feudális kori iratanyag jelentős részét a Jászkun kerület önálló irategyüttese képezi, amely a XVII. század elejétől folyamatosan, jól kutatható állapotban található meg. Jelentős forrásértéke van a különböző időszakokból fennmaradt országos és helyi személyi, vagyoni és egyéb jellegű összeírásoknak. 1876-tól a legfontosabb megyei forrásanyag a Törvényhatósági Bizottság jegyzőkönyvei és az alispáni iratok.
A háborús és egyéb pusztítások az iratokban is komoly veszteségeket okoztak, ezért az egyes városok és községek anyaga eltérő időpontoktól és teljeséggel található meg. Gazdag iratanyag maradt fenn például Jászberény, Kisújszállás, Túrkeve, Jászapáti, Jászkisér, Kunszentmárton városából, míg a korábban Heves-Külső Szolnok megyéhez tartozó településeknek szinte egyáltalán nem került a levéltárba feudális kori anyaga. A tanintézmények közül gazdag iratanyaggal rendelkeznek a nagy múltú iskolák, pl. a mezőtúri Dózsa György Gimnázium, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium vagy a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium. A gyűjtemények közül kiemelkedik a XVIII. században keletkezett kéziratos térkép gyűjtemény valamint a különböző középületekről készült tervrajzok gyűjteménye.
Említést érdemel a pecsétnyomók gyűjteménye, az Erdőfelügyelőség fásítási térképei és a fénykép-, illetve képeslapgyűjtemény.
A XIX. század elejétől megtalálhatók a felekezeti anyakönyvek másodpéldányai településenként, melyek a családkutatáshoz jelentenek fontos forrást.