Kedves Szolnokiak!
Az esztendő végén mindannyian számot vetünk sorsunkkal, s igyekszünk azokkal tölteni az óév utolsó napjait, akiket a legjobban szeretünk. Olyanná válik világunk, amilyennek mindig is látni szeretnénk: egymás őszinte tisztelete határozza meg érzéseinket.
Úgy hiszem, egy olyan esztendőt hagyunk magunk mögött hamarosan, ahol a sok nehéz feladat ellenére jó volt magyarnak, jó volt szolnokinak lenni. Sok szép napot tölthettünk együtt rendezvényeken, megteltek a terek élettel, s közben tovább épült, szépült szeretett városunk, új munkahelyek könnyítették meg számos család életét, hazánk pedig egyre nagyobb léptekkel hagyja maga mögött a válság időszakát.
Nagyszerű érzés volt látni és tapasztalni, hogy Szolnokon milyen sok segítőkész ember él, akikre számíthatnak az idősek, a rászorulók, az egyedülállók, a szeretetre vágyók. Idén is sikerült közösen sokak ünnepét szebbé tenni, olyanokét, akiknek kevesebb jut a jóból, a szeretetből, a családias légkörből. Arra kell törekednünk, hogy a hétköznapok problémáiban is a lehető legtöbbet tudjunk segíteni, ebben pedig továbbra is számíthassunk egymásra.
Az újesztendőben segítse Önöket a Jóisten sikerekkel, örömmel, valóra vált tervekkel. Bízom benne, minél többen tapasztalhatjuk meg a szeretet erejét ezekben a napokban, hetekben. Mert akkor biztosan szebb lesz a világunk!