2024-03-15
A városháza aulájában álló Kossuth-szobornál csütörtökön koszorút helyezett el dr. Sebestyén Ildikó címzetes főjegyző és dr. Versitz Éva aljegyző, ezzel megkezdődtek a városi megemlékezések március 15-e alkalmából.
Megemlékezés volt a Széchenyi lakótelepen álló kopjafánál is, a résztvevők itt is koszorúztak, köztük Rehó János, Tasnádi Zoltán önkormányzati képviselők és civil szervezetek. A Damjanich János Múzeumban pedig Fejér Andor és Györfi Mihály alpolgármersterek helyezték el az emlékezés virágait.
A nemzeti ünnepen, március 15-én a város több pontján, a Kossuth, illetve Petőfi emléktáblák koszorúzását követően a Kossuth téren felállított színpadon a Varga Katalin Gimnázium tanulóinak színvonalas műsora, majd Molnár Nikolett, a Szigligeti Színház Jászai-díjas színművészének szavalata következett, ezután Szkiba Tibor görögkatolikus parókus egyházi gondolatai hangzottak el.
Folytatva a hagyományokat, átadták Szolnok Város Ifjúsági Díját is, melyet ez évben két fiatal és egy szervezet: Albert László, a Szolnoki SZC Jendrassik György Gépipari Technikum diákja, Petrován Edina, a Szolnoki SZC Petőfi Sándor Építészeti és Faipari Technikum és Szakképzőiskola diákja, és a Mathias Corvinus Collegium – Fiatal Tehetség Program – Szolnoki FIT Központja vehetett át Szalay Ferenc polgármestertől. A díjat azok kaphatják, akik a megyeszékhely fiatalságáért sokat tettek.
Parádés szablyavívás, illetve a történelmi zászlók bemutatása színesítette a programot, majd megkoszorúzták a városháza falán lévő Kossuth-emléktáblát is.
Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde:
Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Ünneplők!
„Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.” Kossuth Lajos tökéletesen fogalmazta meg híres toborzóbeszédében, miért is fontos egy nemzetnek leráznia a feudális kötöttségeket, s kizárólag saját érdekeit, szuverenitását szem előtt tartania.
Kedves Szolnokiak!
A magyarság történelmének egyik legszebb időszaka volt a 176 esztendővel ezelőtti forradalom. Egy büszke, hitét és határait megannyi ellenség és nehézség ellenére mindig vitézül őrző nép vált igazi közösséggé a rabiga lerázásával. Persze tudom, történelmietlen egyetlen pillanatba sűríteni évszázadok küzdelmeit, azt az utat, ami a nemzetté váláshoz vezetett, ám talán jól mutatja azt a várakozást, ami a 19. század közepének magyarságát jellemezte. Ez a hit ugyanis olyan hőstettekre sarkalt, ami világraszóló csodát hozott, s végül a feudalizmus haláltusáját is okozta.
Március 15. az az ünnep, mely 176 esztendő után is ugyanazt jelenti a magyaroknak: a nemzeti összetartozást. De miért is olyan különleges nekünk ez a nap? Miért lettek hősök generáción keresztül Petőfi és társai? Miért nem tudta még a kommunista diktatúra sem besározni szabadságharcunkat? Talán azért, mert ez volt történelmünk egyik legtisztább, a társadalom minden rétegét egyformán elérő küzdelme. Ami reménytelensége ellenére azért lehetett sikeres, mert ez a forradalom valódi közös akaratot teremtett Magyarországon, s így Kossuth Lajosék mozgalma volt az első, melyért vállvetve harcolt gazdag és szegény, a nemes és a pórnép. És ez a fantasztikus egység lerombolta a társadalmi korlátokat.
Mi szolnokiak büszkén emlékezhetünk a saját csodánkra, akár a forradalom harci eseményeit megfordító szolnoki csatára, vagy éppen arra a tényre, hogy az akkor alig tízezres városból ezren jelentkeztek katonának Kossuth Lajos lángszavú szónoklatának hatására. Ez is tökéletesen mutatja: ez a forradalom minden szolnokié, minden magyaré volt, s az akkor megfogalmazott értékek: a szabadság, a függetlenség, a szuverén magyar állam a mai napig alapvető értékek nemzetünk számára.
Kedves Ünneplők!
Ma nehéz időket élünk, a szomszédos országban háború dúl, szomorú kimondani, de napról napra válik egyre valóságosabbá az újabb világháború rémképe. Az egész világnak, de legfőképpen Európának az 1848-as forradalmi hullámhoz hasonló változásra van szüksége! Úgy kell tudnunk megálljt parancsolni az európai unió szekerét a lövészárkok felé kormányzó erőknek, ahogyan azt Kossuth Lajos, Széchenyi István, Damjanich János vezetésével dicső eleink tették.
Határozottsággal, közös akarattal, s legfőképpen összefogással! Mert az a világháború, ami felé sodródunk, csak kevesek érdekében áll, s a modern kor harca nem a dicsőségről szól már, hanem a pusztulásról és a halálról! Ezt kell megállítanunk, ehhez meríthetünk erőt az 1848-as forradalomból.
Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
Magyarnak lenni soha nem volt könnyű a történelem során. Ennek a hazának a földjét mindig fenyegette valaki, harcoltunk besenyővel, tatárral, törökkel, osztrákkal, némettel, szovjettel, oly sok nagyhatalommal.
Vasvári Pál őrnagy, a márciusi ifjak egyik vezéralakja mondta egykoron, hogy „Nincs az az ember, nincs az a hatalom, ki a néptől a szabad földet elvegye…És ez az alapja a honszabadságnak.” Na ez volt az az erő, ami megőrizte, megóvta számunkra a hazát, s amire most is szükségünk van!
Mert amit Vasváriéktól fegyverrel akartak elvenni, azt ma sajátosan értelmezett jogszabályok csűrésével- csavarásával próbálja megtenni szövetségesünk, az Európai Unió! Brüsszel kétségbe akarja ugyanis vonni önrendelkezésünket, parancsra akarja megnyitni azokat a határainkat, amiket több mint egy évezrede vérrel, verejtékkel őrzünk. Meg akarják mondani, miről dönthetünk mi, hova kell fegyvereket szállítani, ki lehet gazdasági partnerünk, kivel tárgyalhatnak diplomatáink!
Kossuth Lajos már az emigrációja során fogalmazta meg, mi is ennek a szemléletnek a lényege. Mert ne legyenek kétségeink, ma ugyanazt a nagyhatalma arroganciát látjuk, ami a 19. században is kínozta a világot. Kossuth azt írta: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyra törekvési vetélkedések lesznek egyfelöl, másfelől örökös konspirációk.”
Bizony fájdalmasan aktuálisak ezek a gondolatok, egy bölcs, sokat látott nemzeti hősünk pontosan azt fogalmazta meg, amitől ma oly sokan tartunk! Mert Magyarország egy kis ország a világban, kicsi, de büszke néppel. És ahogyan 176 évvel ezelőtt a feudalizmus abszolút hatalmának váltunk a gátjává, most úgy vált hazánk a szuverén, szabad, demokratikus akaratával a globalista elit céltáblájává. Pusztán azért, mert merjük azt mondani: nekünk Magyarország, a magyar nép az első!
Emlékezzünk arra, amit forradalmáraink mondtak: a haza nem eladó! Ma bizony emlékeztetnünk kell erre néhány baloldali politikust, akik képesek ártani is népünknek, csak hogy szolgálják azt a bizonyos globalista világot.
Tisztelt Ünneplők!
A felelősségünk óriási! Nem a ma kicsinyes politikai küzdelmeit vívjuk meg, nem az a kérdés, hogy ma kit választ meg a nép, hanem az, hogy lesz-e haza, amit megőrizhetünk? Kell-e mások háborújába küldenünk fiainkat, tizedeli-e újabb értelmetlen világégés szegény népünket?
Kossuth Lajos szavai mindannyiunk számára legyenek intőek!
„A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely
lehet, s lesz.” Hát óvjuk meg közösen ezt a hazát, pontosan úgy, ahogyan 1848, vagy 1956 hősei azt tanították nekünk!
Ehhez adjon erőt mindannyiunknak a Jóisten!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!