Városunkban a jó minőségi csapvíz ellenére is sokak hordják a vizet a város közkifolyós kútjairól.
A XIX század legvégéig ivóvíz céljára a folyó vizét hordta a város lakossága a tiszai „merigető” helyekről. A közegészségügy és az életszínvonal minőségének változása kikényszerítette, a vízkútfúrás műszaki színvonalának fejlődése pedig lehetővé tette az egészséges ivóvizet biztosító artézi kutak fúrását. Szolnok város vezetése kút fúrása mellett döntött, így került sor 1894-ben a Kossuth téri, 1895-ben pedig az Eötvös téri kutak megfúrására. Mivel azonban a kutak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a XX. század elején a felszíni vízmű kiépítése mellett döntöttek.
1982-ben lakossági, illetve képviselői kezdeményezésre készült el az új Eötvös téri kút, melynek sikerén felbuzdulva aztán egymás után készültek a 80-90-es években a közkifolyós kutak.
Szolnok város területén 10 közkifolyós kút van.
A legidősebb - és egyben legmélyebb - a Tisza Szálló kútja. A Verseghy parkban lévő 1972-ben fúrt 948 méteres kút nem azonos az 1928-ban létesített eredeti kúttal. A mai, a szálló gyógyfürdőjét is ellátó gyógyvíz minősítésű kút a 819,7 és 915,4 méter közötti, felső-pannon korú homokrétegekből nyeri az 54 Celsius fokos nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű vizet, amely jótékony hatással bír a savtúltengéses panaszokra.
Az 1982-ben létesített 352,6 méteres Eötvös téri kút szintén nem azonos az 1895-ben fúrt eredeti kúttal. A többi nagyjából azonos mélységű kúthoz (Széchenyi-lakótelep, Puskás Tivadar út, Pletykafalu, Szandaszőlős, Kőrösi út) hasonlóan az Eötvös téri kút is a pleisztocén eleji, területtől függően változó, de azért jónak mondható vízadó képességű, nagyjából 300-330 méter között települő ős-Duna homokokat szűrőzte be. A 27 fokos víz minőségére a nátrium-hidrogénkarbonátos jelleg a jellemző, viszonylag kevés kalcium és magnézium sóval, és szintén kevés kloriddal.
Két évvel később készült el a Széchenyi lakótelepi 350 méteres kút, amely vizének minősége az elemzések szerint nagyon hasonló az Eötvös téri kútéhoz.
Néhány év szünet után 1989-ben döntött ismét kútfúrás mellett a város. A kúthely a Zagyva part, az Ispán körút volt. Mivel a tervezett eredeti mélységben nem találtak megfelelő minőségű vizet, a továbbfúrás, majd a 680,0 és 699,1 méter közötti, felső-pannon korú homokrétegek bekötése mellett döntöttek. Ennek megfelelően a kitermelt víz hőfoka 46 Celsius fokos, a víz minősége pedig eltér a langyos vizű „350 méteres” kutakétól. A kút vizére a Tisza Szállói kúthoz hasonló (nátrium hidrogénkarbonátos) jelleg jellemző, de valamivel alacsonyabb összes oldott anyag és klorid tartalom mellett.
1992-ben két kút fúrásával tovább folytatódott a munka; a Famunkás emlékműnél, a Tószegi úton, valamint a Puskás Tivadar út végén. 1994-ben Szandaszőlősön, 1995-ben a Kertvárosban 1997-ben pedig a Pletykafaluban létesített kutat a város. A Kőolajkutató Rt által 1996-ban fúrt, és a Hant úton közkifolyóra is üzemeltetett kúttal együtt a város valamennyi körzetében elkészültek a kutak.