Művésztelep

Az 1902-ben megalapított és azóta is létező Szolnoki Művésztelep a mai Magyarország legrégebbi művésztelepe, amely az egykori szolnoki vár helyén, a Tisza és a Zagyva folyó torkolatában fekszik. Műtermeit sajátos módon állandó lakók és egy-egy időszakra odaköltöző művészek használják. Ebből fakadóan a gyönyörű természeti környezetben élő kolóniát egyszerre jellemzi a folyamatos megújulás, valamint a múlt, a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet. Működését sokrétű alkotótevékenység, nyitottság, művészi szabadság, rendszeres tárlatok, rendezvények, oktatás és kiterjedt szakmai kapcsolatok fémjelzik. 

Szolnok szerepe a magyar képzőművészetben 1848-49 óta jelentős, amikor August von Pettenkofen osztrák művész hadifestőként itt járt, és csatajeleneteket örökített meg. Később 1881-ig majdnem minden évben felkereste a várost, újabb és újabb témákat találva. Közben Pettenkofen sikere és hírneve számos magyar művészt Szolnokra vonzott, így Deák-Ébner Lajost, Aggházy Gyulát, Bihari Sándort, Böhm Pált, Mednyánszky Lászlót, Tölgyessy Artúrt is. 

 

A 19. század végén a rendszeresen idejáró művészek elhatározták, hogy kolóniát hoznak létre. E célból 1901. április 28-án megalakult a Művészeti Egyesület, amely arra volt hivatott, hogy megépíttesse a műtermi házakat és irányítsa a művésztelep életét. Az ünnepélyes avatás 1902. június 29-én volt. Az első műtermeket Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla és Zombory Lajos foglalták el. A törzstagok mellett vendégtagok színesítették a telep művészeti palettáját. Nyaranta művésznövendékek, főiskolai hallgatók költöztek ide, hogy tanuljanak az idősebb mesterektől.

 

Ha valaki a múlt század elején idelátogatott, és megpillantotta a Tisza – Zagyva torkolatot, a művésztelep árnyas kertjét, a békés tabáni házakat, valamint beleszagolt az akkor még kisvárosnak mondható Szolnok állandó újdonsággal teli levegőjébe, bizony, mélyen megérintődött ennek a tájnak, ennek a különleges környezetnek a varázsától. Az itt kialakult nyüzsgő polgári élet és meglepően modern művészi felfogás akkoriban Európa művészvilágának legkedveltebb városai közé emelte Szolnokot, amely nem versenyezhetett természetesen a Szajna parti Párizzsal, viszont a stílusokat és irányzatokat tekintve egy perccel sem volt lemaradva a „Nyugattól”. 

Az 1900-as évektől kezdve Fényes Adolf vezetésével Szolnok a magyar plein-air, a szabad ég alatt festés, majd impresszionista törekvések egyik fontos gyűjtőhelye lett. Később, a két világháború között Vidovszky Béla, Zádor István, Aba Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Istókovits Kálmán, Pólya Tibor és Iván, Patay Mihály, Bernáth Aurél, Mattioni Eszter, Kerényi Jenő, Borbereki Kovács Zoltán, Gáborjáni Szabó Kálmán alkották a következő nemzedéket.

A 2. világháborúban tönkrementek a műtermek, és nyoma veszett az egyesület felbecsülhetetlen értékű képgyűjteményének is, ám 1946-ban újraindult a toborzás, és elkezdődött az újjáépítés. De az igazi újjáéledésre 1956-57-ig kellett várni, amikor fiatal művészek egész sora került a telepre: Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László, Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Magdolna, Gácsi Mihály, Meggyes László, Mészáros Lajos, Palitz József, majd Ágotha Margit és Rékassy Csaba.

 

A művésztelep ma

 A művésztelep utolsó korszaka 1987-ben kezdődött, amikor az épület jobbszárnyát újjáépítették. A balszárny felújítása és hasznosítása csak 2002-re oldódott meg. A Szolnoki Művészeti Egyesület újraéledt, és ismét a kezébe vette az irányítást. Ma a művésztelep vezetését Pogány Gábor Benő szobrászművész – a Szolnoki Művészeti Egyesület elnökeként – és Verebes György festőművész, művészeti vezető látja el. A régi törzstagok közül Fazekas Magdolna és Simon Ferenc alkot a telepen. Szabó László műtermét fia, Hangay Szabó László foglalta el. Ideiglenes kiutalással az utóbbi tíz évben olyan művészek alkottak városunkban, mint Dömény Boriska, Palkó Tibor, Kiss Zoltán László, Gránicz Tamás, László Dániel és Szabó György, illetve Barát Fábián, Katona Zoltán, Szalai Kata, Nagy Kriszta, Soós György Georgius, Varga Patrícia Minerva, Zsemlye Ildikó, Király György, Ágotha Margit, Rékassy Eszter, Heinrich Schorno, Meggyes László Vendel, Verebes György, Gránicz Tamás, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert, Balogh Zsófia, Ulrike Franz, Benjamin Thaler, Uta Krauss, Anahita Razmi, Florina Lenss, Dóka Zoltán, Dóró Sándor, Barát Fábián, Szente-Szabó Ákos, Bullás József, Kerekes Elek, Kovács Jenő.